AZ ACTIVATORY MANIFESZTUM

Rajztanárként végeztem, és több mint huszonöt éve dolgozom grafikusként. A vizuális nyomhagyás és a forma dinamikája a szakmám, a mindennapi valóságom. Alkotói pályám egy pontján természetes módon a művészetterápia világa felé sodródtam: kíváncsi voltam, hogyan kapcsolódik a belső világunk a külső kifejezéshez, és hogyan válhat a vonal a bennünk rekedt dolgok kiengedésének eszközévé. Sok emberrel ültem le, a klasszikus utat követve, okokat és magyarázatokat keresve.

Aztán 2013-ban beleütköztem a legkeményebb, legkíméletlenebb korlátba, amit a valóság kínálni tud: egy balesetben összezúzódott a jobb kezem. A rajzoló kezem.

Egy teljes éven át a saját testem lett a szimulátor pilótafülkéje. Ott, a klinikai rehabilitáció feszültségében megértettem valamit, amit egyetlen egyetemi előadóterem vagy elméleti képzés sem taníthatott volna meg: az indulás és a működés sosem a fejben dől el. Mindegy, milyen jól érti az agyad a feladatot, mennyire akarod értelmileg a sikert — ha a mozdulat és az indítás időzítése megcsúszik, a rendszer leáll. A test nem könyvekből tanul újra.

Több mint egy éve dolgozom egy saját módszeren, amely radikálisan szakít a meglévő hagyományokkal. A kiindulópontom az, hogy az emberi működés nem lineáris döntések sorozata. Tiszta működési módjában az idegrendszerünk lényegében emlékezet nélküli: a múlt története teljesen lényegtelen a cselekvés pillanatában. Nem számít, hogyan kerültél a krízisbe, és nem számít, mit rontottál el egy másodperccel korábban. A következő lépést egyedül az határozza meg, hol állsz éppen most, és merre tart a mozgásod.

Felnőttként órákat habozol egyetlen döntés fölött, lefagysz az üres lap előtt, mert a neveltetésed egy illúzióra kondicionált: hogy látnod kell a célvonalat, mielőtt elindulhatnál. De a valóság nyílt, kaotikus terében a célvonal láthatatlan az indulás pillanatában. Amíg a tökéletes, biztonságos tervre vársz, felébred a belső cenzorod, elönt a kétellyel, és rátapos a fékre a mozgásért felelős idegpályákon.

A terápia és a beszélgetés csodálatos eszközök a belső világunk megértéséhez és feldolgozásához. De a döntő cselekvés küszöbén, amikor a másodperc tört része alatt kell indítanod, más törvény veszi át az uralmat. A döntés pillanatában az elakadásból nem kigondolod magad — kimozdulsz belőle.

Az Activatory nem a gondolataidat vagy az okaidat próbálja megmagyarázni. Nem elemzi a lelkedet. A rajztáblát és a fizikai nyomhagyást kevés változós repülésszimulátorként használjuk. Arra edzzük a rendszeredet, hogy elkapja a gondolat előtti Rést, és azonnal beindítsa az Indítóvektort, a mozgás folytonosságával a hibákat a következő lépés irányává alakítva.

A gépek és az algoritmusok lefagynak a káoszban, mert a múlt mintáiból építkeznek. Az ember viszont képes a nemlineáris önszerveződésre a jelen pillanatban. Az Activatory visszaadja ezt a gyárilag beépített túlélőszoftvert.